Ha a ház urát Belzebubnak nevezték el, mennyivel inkább háza népét?
Máté 10:25
Ki a te házad ura, ki az, akit te beengedsz a házadba? Két válaszlehetőség van: ISTEN vagy az ördög? Kihez akarsz hasonlítani, ki az, aki téged vezet, akinek az útján jársz? Habár nagyon sokan természetesen rávágnák, hogy Isten a házam ura, Hozzá akarok hasonlítani, Ő vezet és az ő útján járok, azért gondolkodjunk el, hogy biztos? Nem csak megszokásból vágjuk már rá?
Sokszor Isten helyett a világot engedjük be a házunkba, a szívünkbe. A fényűzést, a pompát, a dicsőséget, a földi gyönyört és élvezetet, mely mulandó érték mind, közben nem vesszük észre, hogy Jézus kopog a szívünk ajtaján és arra vár, hogy kinyissuk azt Neki. Jézus akar a házunk ura lenni, és Neki is kell a házunk urának lennie, de sokszor, nagyon sokszor ezt nem engedjük. Nagyon sokszor nem engedjük be Őt, kívül hagyjuk, helyette utat adunk a bűnnek, tárt ajtókkal várjuk a világi gyönyört.
Ha a ház ura az ördög, mi is olyanok leszünk, mint az ördög, és ha állítjuk is, hogy nem, szépen lassan kezd átformálni. Még a megtért keresztyéneket is érheti az ördög támadása, ezért fontos, hogy kitartsunk és ellenálljunk, megmaradjunk hitben és megerősödjünk. Az ördög képtelen győzni, ha Jézus velünk van!
A pénz, a vágy, a hatalom beáramlanak az életünkbe, és habár egy nagyon kis ideig kielégítenek és boldoggá tesznek, az igazi boldogságot nem adhatják meg soha. Egyedül Jézus Krisztus minden igaz öröm forrása, Nála keresendő a boldogság és a lelki gazdagság. Ha hagyjuk, hogy beköltözzön a szívünkbe és Ő lakjon a házunkban, ha hagyjuk, hogy vezessen, akkor gyümölcstermő útra fog vezetni.
A földi örömök nem teremnek gyümölcsöt, nem adnak nekünk semmit, sőt, inkább csak elvesznek. Az életerőnk szívják el magukba. Egy percig hagyják, hogy szárnyaljunk, majd, mint egy szemetet, elhajítanak, és évekig leszünk a föld mélységébe temetkezve. Isten életerőt ad nekünk, táplál, oltja a szomjunk, szeret, megvigyáz és vezet. Milyen csodás érzés az, amikor Ő lakik a házunkban! Akik ezt az érzést már megtapasztalták, tudják, hogy milyen.
Ám Jézus nem ígéri azt, hogyha beengedjük Őt az életünkbe és szívünk urává tesszük, akkor minden tökéletes és fényes lesz. Pont ellenkezőleg! Akkor is lesznek próbatételek és nehézségek az úton, de azért van velünk, hogy megsegítsen és átvigyen minket ezeken a próbákon. Szükségünk van Rá, mert magunktól elesnénk. Nem tudunk saját magunk ura lenni, mert mi emberek képtelenek vagyunk teljesen átlátni a helyzetünk. Isten képes erre, ezért tudja, mi a legjobb döntés, a legjobb cselekedet.
Tegyük Őt életünk, házunk urává, tárjuk ki Számára az ajtót, és zárjuk be a kaput az ördög elől, zárjuk be a kaput azok elől a bűnös földi gyönyörök elől, amik magukkal akarnak csábítani! Legyen Jézus a vezetőnk, legyen Ő örökké a házunk ura, a Mesterünk!