És ez a szeretet, hogy járjunk az ő parancsolatai szerint. Ez a parancsolat, a mint kezdettől fogva hallottátok, hogy abban járjatok.
2 János 6
Sok minden van, ami az életünk meghatározhatja, meghatározza, amire építkezünk. De mi a legjobb talaj, mi lehet a házunk alaptéglája? A szeretet. Ebben szerintem mindannyian egyetértünk, hogy a szeretetre építkezni a legjobb és leggyümölcsözőbb dolog ez életben. Ám mégis olyan nehéz ezt megtenni, főleg olyankor, ha éppen ingerültek, mérgesek vagyunk, akkor nem tudunk szeretettel cselekedni.
Azt mondjuk, nem baj az, néha elnézhetik mások, ha dühbe jövök, ha nem úgy cselekszek, ahogy az egy Krisztus követőhöz méltó lenne, hiszen mindenkinek vannak hibái. De az, hogy Isten parancsolatai szerint járok és a szeretetben járok nem azt jelenti, hogy néha "vehetek ki szabadságot" és elhanyagolhatom a mások iránti jóságot, hanem azt, hogy mindig, minden körülményben szeretően bánok a másik személlyel!
Hogyan mutatkozik meg egy ember életében az, ha ő szeretetben jár? Mindig kész jót tenni, képes megbocsátani, helyre igazítani, segíteni, ha bajban vagyunk. Az ilyen ember észreveszi mások gondjait, odamegy, hogy egy segítő kezet kínáljon, egy vigasztaló ölelést adjon. Kész cselekedni, nemcsak távoli szemlélődője lenni az előtte lezajló eseményeknek.
Az az ember, aki szeretetben jár, hallotta és hallja az Igét, s ez élő és ható lesz a számára, megfogan benne és alkalmazni kezdi az életében is. Nem hagyja, hogy bármi is elfojtsa a magvakat, hanem akarja, hogy azok kinőjenek a puha földből és termést hozzanak, gyümölcsöt teremjenek. Ez az ember hallotta Isten parancsolatait és meg is tartja azokat.
Igen, ez az igevers rámutat arra, hogy nem elég hallani a parancsolatot, nem elég elmenni egy igehirdetésre, hanem amit meghallottunk, szívünk kőtáblájára kell vésni, elmélkedni rajta, de legfőképpen cselekedni, tenni a szeretet mozdulatait. Ha azok a mozdulatok éppen nem is valami nagyok, akár aprók, akár észrevétlenek, de cselekedni kell őket, mert ha valaki jót tehetne, de nem teszi, bűne annak. Arra buzdítsuk egymást, hogy bánjunk másokkal szeretettel és merjünk tenni, merjünk kiállni, merjünk felszólalni, ne csak elhallgatni, elülni, majd feledni.
Az igevers másrészt rámutat arra, hogy a felemás szeretet nem a jó megoldás, hanem teljes, egész szeretet kell, azaz a szeretetben járás. Nem olyan járás, hogy megyünk-megyünk, s majd amikor elfáradunk az út során, leülünk pihenni és olyankor mindenkit gyűlölünk, mindenkivel lázadunk, mindenkit megsértünk. Igen, meg lehet pihenni, de a megpihenés során is ugyanúgy kell szeretni, mert a szeretetben járás folyamatos, örökké tartó szeretetet jelent.
Ezt a kérdést teszem most fel tehát: mi teljes szeretetben járunk vagy felemás szeretetben? Még a legingerültebb pillanatokban is tudunk higgadtak maradni és szeretetet adni másoknak? Mert nem tudhatjuk, hogy valaki éppen min megy keresztül belül, lehet, hogy pont egy erősítő, bátorító szóra lenne szüksége, mi pedig leromboljuk minden maradék reményét egy gyűlölköző, hanyag megjegyzéssel.
Adjuk az embereknek az élő ige vizét, a tiszta forrást, a szeretetet, ami Krisztusból is áradt és amit nekünk is felkínált! Mert az Ő szeretete a legnagyobb, Ő maga a szeretet, és a szeretet legnagyobb cselekedete a kereszthalál. Tegyük meg azt Jézusért, hogy napról-napra az Ő útját választjuk, azt az utat, melyen szeretetben járhatunk.